Keleti stílus

A „Keleti” stílusról

Még az egyetemi éveim alatt érintett meg az iszlám művészet története, remekművei. Egyéni kutatásokat végeztem, hogy egyre jobban elmélyüljek e különleges világ tárgyalkotó művészetében. Akkor még nem tudtam, csak éreztem, hogy ezzel nekem még dolgom lesz, ezért csak rajzoltam, fénymásoltam, olvastam válogatás nélkül. Azt, ami tetszett. Mindegy volt, hogy török, afgán, perzsa, mór vagy szír.

Diploma után visszatértem a mezőtúri családi manufaktúrába, ahol akkortájt már érzékeltük a hagyományos népi kerámia keresletének visszaesését. Ezért olyan használati és dísztárgyak kifejlesztésén dolgoztam, amit a hagyományos túri technikával lehetett elkészíteni, (hiszen a hagyományaink őrzéséről nem akartunk, és ma sem akarunk lemondani) de a modern lakáskultúrába illeszkedik, sőt…

így aztán elővettem a gyűjtésem, és abból a sokféle iszlám ornamentikából, díszítő elemből megszülettek az első darabok. ennek már több mint 15 éve…

kk.

Manapság a kézzel korongozott, szárított, engóbozott, és egyszer 960 °C-on kiégetett kerámiára vékony tűvel írókázzuk rá szabadkézzel a dekort, melyet ezután színesre (piros, sárga, türkiz, zöld) kitöltünk.

Ezt követően színtelen mázat kap a felület, s még egyszer bemegy a kemencébe. Nincs két egyforma darab, legyen az pávás, virágos vagy geometrikus minta. Még a szegfűs dekor monoton vonalvezetésében is felfedezhető a kézi munka esetlegessége.